Valós idejű, vagy időn kívüli játék, avagy te a csokis fagyit szereted én meg a vaníliát. Mindkettőnek megvannak az előnyei és a hátrányai, egyikre sem lehet rámondani, hogy ez jobb mert… Ha pedig valaki mégis így kezdene egy mondatot és velem ellentétben be is fejezné, az hazudik, vagy festi magát.

A minap békés időtöltésem közepette – igen, játszottam épp – furcsa véleménynek voltam szemtanúja, és én botor módon majdnem leálltam vitázni is. Az illető ugyanis azt próbálta sugallni, vagy annál kicsit tán nyilvánvalóbban közölni, hogy a real-time (valós idejű) játék élvezhetetlen, ráadásul nem is az, aminek hívjuk. Nem vagyok hithű real-time-os keresztes lovag, de már rántottam is volna elő a véres kardot, hogy rövid úton vessek véget a vitaindító életének, mert mégis hogy képzeli, hogy ilyen véleménnyel van az általam kedvelt játék-stílusról. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem a delikvens mondandójával van a baj, hanem a szűklátókörűséggel. Meglepő, de az ilyen ember se téved mindig, inkább féligazságokat mond, szóval úgy döntöttem, nekikezdek a horizontszélesítésnek.

Érdemes először tisztába kerülni a fogalmakkal. Off-time (időn kívüli) játéknak tehát azt nevezzük, ami sokáig tart, a hozzászólások rendszertelenül, akár több órás, napos eltéréssel érkezhetnek, és egyetlen szituációt akár hónapokig is lehet játszani, anélkül, hogy benne érdemi idő telne el. És ennyi. Szándékosan zártam le így a gondolatot, mert egy pillanatra elfelejtettem levinni a hangsúlyt, és gyanítom, ezzel nem csak én vagyok így. Igen, a nagyobb terjedelmű reagokat kihagytam mint fő jellemzőt, és nem csak azért mert a szemantikai érzékem azt sugallta, hogy a megnevezés csak az időbeliségre utal. Egyszerűen nincs közvetlen ok-okozati viszonyban a hosszabb várakozási idő a hosszabb reaggal.

Nem minden off-time-os hosszú reagos, de minden hosszú reagos off-time-os.

Elég csak a saját oldalamat felhozni példaként, ahol anélkül játszunk off-time-ban, hogy kilométeres szövegeket írnánk arról, hogy az ég kék, a fű zöld, a csíkos zokni mennyivel jobban áll mint a pöttyös, és a minap rájött a karakterem, hogy a hűtőajtó becsukása után bent a kis lámpa lekapcsol. (Kiváltképp, hogy egy részük azt se tudja, mi az a hűtő.) Ha meg ez valakinek nem inge az…(ne másszon fára, mert elüti villamos.) Mindenesetre van rá példa, hogy valaki röviden is le tudja írni amit szeretne, és még csak összecsapottnak sem tűnik tőle az iromány. Persze olyan is létezik – a fenti sértőn szarkasztikus megjegyzésem ellenére -, aki igényli a teret, és ki is tudja használni a hosszú reagot, hogy kiteljesítse írói képességeit, és szórakoztató, érdekes hozzászólásokat produkáljon. Azt pedig be kell látnunk, hogy aki valóban csak a hosszú irományaiban tud érvényesülni, azzal nem szeretnénk real-time-ot játszani. Ez nem sértés vagy kritikai megjegyzés, csak egy tény. Viszont azzal, aki csak röviden tud kiteljesedni, nagyon szívesen off-time-ozok.

Ideje a másik fogalom tisztázásának is, tehát a real-time játék, avagy valós idejű. Ha itt is csak az időbeliségre fókuszálunk, akkor ennek a fő jellemzője, hogy egy játék rövid lefolyású (néhány óra), és a játékkal közel egyenértékű idő telik el a szituációban. Erre nagyszerű példával szolgálnak a különböző chat alapú szerepjátékok, ahol bár lényegében egy-két sor egy reag, de cserébe egy óra alatt tényleg le lehet játszani egy óra cselekményét. (Nagy jóindulattal, felfelé kerekítve, olyan ez mint a 9-esre végződő árak a boltban.)
Természetesen nem csak chat-es felületen találkozhatunk real-time-mal, vannak fórumok is, ahol ilyen módon zajlik a játék, ott mondjuk a terjedelem már akár négy-öt sor is lehet, vagy a géppuskakezűek többet is írhatnak. Igazából nem is a terjedelem a lényeg, csak egyszerűen elég gyorsnak kell lenni hozzá, hogy a másiknak közben ne járjon le a személyije. Egy olyan játékostárssal, aki él és mozog, többre megyünk. Viszont mindenképp kicsit ki kell szélesíteni a valós idő értelmezését, hiszen senki sem képes több sort az események tényleges ideje alatt megírni, ettől függetlenül a játék kezdete és vége között nem telik el több néhány óránál, tehát abszolút ebbe a kategóriába tartozik.

Ezen a ponton pedig csak ismételni tudom magam abban, hogy ez nem való annak, aki csak kisregény formájában tudja átadni a gondolatait, de el kell ismerni, hogy nyilván ennek is megvan a maga szépsége. Míg egy hosszabb terjedelmű reagnál megesik, hogy az elején vázolt esemény vagy lelki állapot a végére már valami egész másba csap át, itt ez nem fordulhat elő a rövid terjedelem végett. A szituáció pedig pörög, nem kell teljes bekezdéseket feltételes módban írni, ha az épp a másiktól függ, hiszen itt azonnal megkapjuk a reakciót. Lehet finomítani is a karaktereken, hiszen nem egy temérdek információra kell reagálni, hanem csak néhányra.
Persze sokan vannak, akiknek a hosszú reagjai nélkül jóval kevesebb és érdektelenebb lenne a játékélmény. Meg aztán ott van az idő hiánya, mert el kell ismernünk, a real-time egy időnyelő. Itt nem lehet megtenni, hogy „Ó, csak felszaladok és írok gyorsan a két rendkívül fontos tennivalóm között.”. Ha az ember leül játszani, az masszívan igénybe vesz egy-egy estét, és azért ez is megszokást igényel.

Mindenesetre egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, de persze mindkettőt lehet jól is és rosszul is űzni. Szerény véleményem szerint érdemes kipróbálni ezt is, azt is, és utána magunkban lemeccselni, hogy melyik is fekszik. Nem pedig az általam említett rossz példa szerint ledegradálni az antipatikus módit, mert az csak parttalan vitát szül.



Hozzászólások: Új hozzászólás írása (katt ide)Eddigi hozzászólások (katt ide)