- Háh, a karim tegnap megmentette a világot a gyilkos, emberevő éti csigáktól és nyolcvanezredik szintre lépett a mágiája!
- Az én karakterem kínait evett, tévézett és bekreppelte a haját tegnap. Meg felvett húsz új ismerőst Facebookon.Most feltehetném a kérdést, hogy mi is a különbség az általam felvázolt két kép között, de az én példáim általában olyan sarkalatosak, hogy ennek a mondatnak igazából semmi létjogosultsága sincs a bevezetőben. Tehát mint arra már mindenki rájött, ma a kalandos és a „sims-ezős” szerepjátékos mentalitást fogom összevetni és kivesézni, bepácolni, panírozni és kisütni… Tisztában vagyok vele, hogy
Eralion boncolgatta már ezt a témát, de ő leginkább tényekről beszélt én meg kicsit belemászok a jelen helyzetbe.
Ahogy azt meg lehet figyelni, manapság a legtöbben, akik a kaland miatt játszanak, általában asztalikat ülnek, mert ott pörgősen akár egy este alatt is le lehet játszani egy-egy ilyen kalandot, amelyben megmentik a világot, vagy kiszabadítják a vártorony legfelső szobájából a sárkányt. Viszont joggal kérdezhetnénk, hogy mi van azokkal, akik nem olyan szerencsések, hogy komplett asztalis bagázs társaságában éljenek mesélővel és kifogyhatatlan energiaital tartalékokkal. Hát ők megszívták. Vagy gondolom fórumon játszanak, ahol ugyancsak van mód mesélők által szervezett kalandokban részt venni. Sőt, létezik olyan kezdeményezés is, hogy egy fórumot vagy chates felületet kimondottan egy-egy kaland kedvéért hoznak létre. Tehát az sem marad szórakozás nélkül, aki távol él mindenkitől.
De ott a másik fele, akik azért írják meg a karaktereiket, hogy azzal a sajátjuknál jobb, érdekesebb, változatosabb életet élhessenek, amihez egyébként feltétlen kalandokra sincs szükség. Sok esetben már az is borzasztó izgalmas tud lenni, ha a karakterünk gazdag, természetfeletti, vagy mágus, esetleg nem is ember, hiszen már ez is merőben eltér a szürke (ötven árnyalata… brr) hétköznapoktól. (A szabad asszociációért pedig bocsánat. Ez a szín a vörös posztóm jelenleg.) És egyébként a megfigyeléseim alapján ez a gyakoribb. Persze, nincs semmi probléma az elvágyódással, vagy azzal, hogy valami újat szeretnénk kipróbálni más bőrében, de azért nézzük meg mennyire különbözik a két mentalitás.
A tisztán kalandozós esetben alkotunk egy, a kalandnak megfelelő karaktert, aki reményeink szerint nem lesz teljesen alkalmatlan a feladatra. Amíg nem nő igazán a szívünkhöz és nem csiszolódik le a személyisége, addig pedig csak egy eszköz, akin keresztül megéljük a lehetetlen kalandjainkat.
A másik esetben a karakter az, aki lényegében helyettünk éli a csodálatos, meghökkentő, hihetetlen vagy éppen elképesztő életét. Elég nagy a különbség és bizonyára mindkét módinak megvan a maga pártolója.
Véleményem szerint a kalandozás remekül megvan önmagában is, hiszen ezt a sok asztalis csoport is mutatja, ám ezzel szemben – használjak már végre szakszavakat – a freestyle annyira azért nincs meg kalandok nélkül. Ezt mondjuk szerintem mindenki átérzi a huszadik ismerkedős játék után, vagy amikor a nyolcadik karakter éli boldog párkapcsolatát egy hosszú szerelmi vívódást követően. Egy idő után nagyon kényelmesen bele lehet ülni a dologba és a végén nem marad semmi varázsa, semmi újdonság, ami miatt izgulni, vagy amit várni lehetne.
Ezért is támogatom személy szerint, amikor egy sima szerepjátékos fórumon mesélés folyik. (Van, aki el se tudja képzelni, hogy ne legyen, de láttam már olyat, ahol nem volt.) Hiszen, akkor mindig van valami, ami kicsit felbolygatja a karakter életét, megbirizgálja az állóvizet. Azt is megfigyeltem, hogy némelyik karakter bizonyos tulajdonságai csak stresszhelyzetben jönnek elő. (Főleg, ha a karakterünk nem karikaturisztikusan elnagyolt jellemmel bír, hogy minden megmondható róla ránézésre.) Erre is nagyon jó tud lenni egy életveszélyes szituáció, amit mondjuk nem a játékosok generálnak maguknak, hanem mondjuk egy mesélő. Így a karakterünk reakcióin akár mi magunk is meglepődhetünk.
Persze a sima oldalon való mesélésnek megvan az a hátránya, hogy az esetleg offtime, hogy a kalandban mondjuk négy-öt személy is részt vesz, hogy baromira elvesztik egy idő után a fonalat és hogy sosem ér véget a kaland, mert érdeklődés hiányába fullad. (Ha valakivel még sosem történt ilyen, azzal mindenképp szeretnék megismerkedni.) Szóval nem egyszerű ez a fele sem, de volt részem végigmesélt kalandban és szerintem a saját karakteremhez elég sokat hozzárakott, tehát én csak buzdítani tudok mindenkit rá, azt is aki eddig csak „sims-ezett” a karakterével. (Bocsánat a degradáló megfogalmazásért, de ez egy baromi szemléletes kifejezés erre. Kivéve, ha valaki nem ismeri a Sims-et… őket most közösítem ki éppen.)
Tisztán kaland, vagy tisztán freestyle… esetleg keverve? Én az utóbbira voksolok. Ti? Vagy esetleg tudtok jobb alternatívát? Etessétek az érdeklődésemet kommentekkel.
Tetszett? Oszd meg barátaiddal is!
Hozzászólások: Új hozzászólás írása (katt ide)Eddigi hozzászólások (katt ide)